Elkezdtem egy képzést a Traumaközpontban, ahol a test és a trauma kapcsolatával dolgozunk. Ez számomra nem csak szakmai út, hanem mélyen személyes tapasztalás is – egy újabb réteg annak megértésében, hogy a testünk hogyan őrzi mindazt, amit átéltünk.

A képzés során a TRE® (Tension, Stress & Trauma Release Exercises) módszerével dolgozunk, amely a test természetes, neurogén remegésén keresztül segít oldani a mélyen raktározott feszültségeket és traumatikus lenyomatokat. Emellett számos szomatikus megközelítéssel is találkozunk – somatic tracking, grounding, tudatos mozgás –, valamint vizualizációs és légzéstechnikákkal (EMDR, mindfulness, pránajáma), amelyek támogatják a testtel való élőbb, tudatosabb kapcsolat kialakulását.

Különösen izgalmas számomra a TRE és a szomatikus jóga kapcsolata. Míg a TRE lehetőséget ad arra, hogy a test „elengedje” a benne tárolt feszültségeket, addig a szomatikus jóga finom, lassú mozgással és légzéssel segíti ennek az élménynek a biztonságos integrációját. Nem erőltetünk, nem formálunk – inkább figyelünk, érzékelünk, és teret adunk annak, ami a testben megjelenik.

Ebben a folyamatban kiemelt szerepet kap a csípőhorpasz izom (psoas), amely gyakran a stressz- és traumaélmények egyik „tárolójaként” jelenik meg. Amikor biztonságos környezetben, fokozatosan engedjük meg a testnek a feloldást, nemcsak fizikai feszültségek oldódnak, hanem mélyebb idegrendszeri megnyugvás is létrejöhet.

A képzés része a polivagális elmélet megismerése is, amely segít megérteni, hogyan reagál az idegrendszerünk a stresszre és a biztonságra, valamint hogyan tudjuk támogatni az önszabályozást testi szinten. A kettős figyelmi fókuszú gyakorlatok pedig abban segítenek, hogy egyszerre tudjunk jelen lenni a belső érzeteinkkel és a külvilággal – ez különösen fontos a segítői munkában is.

Saját utamon tapasztaltam meg, milyen sokat jelent ez a fajta munka. Gyerekkoromtól kezdve azt hoztam magammal, hogy a változás fejben történik. Ma már inkább azt látom, hogy a testünk sokkal hamarabb „tudja”, mi zajlik bennünk – csak meg kell tanulnunk figyelni rá.