A nyaraimnak sok éven keresztül szerves része volt a Purnam jógatábor a Bükkben, az erdő közepén. Nem csupán egy elvonulás volt ez számomra, hanem egy olyan visszatérés, amely évről évre emlékeztetett arra, miért kezdtem el jógázni – és arra is, mi minden rejlik még ezen az úton.

Sok évvel ezelőtt, hosszú jógagyakorlás után érkezett meg bennem az érzés, hogy szeretnék testestül-lelkestül elmerülni a jógában. Olyan helyet kerestem, ahol nem a minél látványosabb, kicsavart ászanák állnak a középpontban, és ahol nem „csak” a fizikai képességeim és adottságaim fejlődnek. Egy olyan jóga irányzatot kerestem, amelyen keresztül egyre mélyebbre – vagy talán magasabbra – tekinthetek.

Az első táborom legelső napján egy haladó jógatáborba csöppentem. Rengeteg tanulni vágyó jógaoktató és profi gyakorló között hirtelen úgy éreztem, ezt nem fogom tudni végigcsinálni. Zakatoltak a gondolataim, ellenállt a testem, minden izmom és minden gondolatom ki akart törni onnan.

Aztán szép sorban megérkeztek a reggeli pránájámák, a délelőtti kemény alapozó jógaórák, a délutáni – néha még keményebb, máskor megengedőbb – gyakorlások, valamint az esti filozofikus, kacagtató, mégis nagyon is komoly beszélgetések.

Egy ponton már nem azon gondolkodtam, hogy bírni fogom-e. Figyelni kezdtem a testérzeteket, és még csak véletlenül sem mondtam ki – még magamban sem –, hogy ezt nem bírom tovább. Mintha a tanár belelátott volna a fejünkbe: az ilyen irányú gondolatokat szinte még a megfogalmazódásuk előtt elhessegette.

Nehéz szavakba önteni, milyen állapotban voltam az ötödik nap végére, amikor túl voltunk huszonhat órányi jógán, pránájámán és meditáción. Az biztos, hogy mindenhol izomlázam volt – de nem ez volt a lényeg. Az állandóan pörgő agyam lecsendesedett. A légzésem egészen más ritmusra váltott, és mintha egy kicsit távolabbról, kívülről, más színekben láttam volna mindazt, ami körülöttem történt.

Évek elteltével is pontosan emlékszem erre a teljesen újszerű, addig soha nem tapasztalt érzésre. Bár előtte is jógáztam hosszú éveken át, itt, ebben a táborban értettem meg igazán, mit is kaphatok a jóga gyakorlásán keresztül.

Csendet.
Békét.
Elfogadást.
Kontrollt és megengedést.
Határokat és szabadságot.